Recept nélkül

Egy magas, kopaszodó, öltönyös férfi megy be a kiskereskedésbe. Az eladónak hosszú, barna haja, foltozott, öreg ruhái, és markáns marijuana szaga van.

– Segíthetek? – kérdezi a vásárlót.

– Influenzát szeretnék.

– Sajnos abból pillanatnyilag kifogytunk, nagyon keresett volt az utóbbi időben. Ajánlhatok esetleg szalmonellát?

– Nem is tudom, az nem jár túl sok hasmenéssel?

– Nemrég érkezett jó minőségű calicivírus.

– Az egy kicsit túl gyors lefolyású. Olyan kellene, ami kitart a jövő hétvégéig.

– Malária?

– Az már egy kicsit sokáig tart.

– Bárányhimlő?

– Gyerekkorban már elkaptam.

– Nézze – súgja halkan az eladó –, jött egy új cucc, nem ajánlgatom akárkinek, de maga régi ügyfelem. Harmincnyolc fokos láz három hétig, egyébként szinte tünetmentes. Na mit szól?

– Lappangási idő?

– Nincs. Azonnal hat.

– Mennyi?

– Nem olcsó...

– Tudja mit, kerül amibe kerül! Kérem!

A vevő leveszi a zakóját, és miközben megkapja az oltást, előveszi a mobiltelefonját, és tárcsáz.

– Halló, igazgató úr? Sajnos rosszul érzem magam, nem tudok bemenni dolgozni. [...] Nem tudom még, most megyek csak az orvoshoz. [...] Elég súlyosnak tűnik. Attól tartok, ki kell majd hagynom az üzleti évzárót is. [...] Igen, biztosan izgalmas lesz idén is a munkatársi tájékoztató. Tavaly is rengeteget meséltek róla. – Közben eltakarja a mikrofont és úgy súgja az eladónak. – Három ember került kórházba agysorvadással. – Visszatér a készülékhez. – Igen, uram, igen-igen. [...] Hogyne, uram! [...] Ahogy mondja, uram! – De ekkorra már mosolyt csalt arcára a megkönnyebbülés.