Gyógyulás

A gyermek pici kezével megfogja apja széles tenyerét, és addig rángatja, amíg nem követi őt a szomszéd néni kerítésének tövéhez.

– Nézd, apa, beteg a kismadár!

– Semmi gond! – válaszolja a szülő. – Ne nyúlj hozzá! Gyere, szerezzünk neki ágyat és takarót!

Elmennek, egy fél óra múlva visszatalálnak egy papírdobozzal és egy kissé olajos törlőronggyal. Az apa óvatosan megfogja a madarat, de ügyel arra, hogy a bőre ne érjen hozzá, csak a textil; alaposan bebugyolálja, és óvatosan a dobozba teszi.

– Ne aggódj, csak egy kis pihenésre van szüksége, holnap reggel jobban lesz!

Másnap a gyermek korán felkel, és az apját szólogatja.

– Apa! Apa! Nézzük meg a kismadarat, hogy van!

A szülő még álmos. Szúrós csipákat dörzsöl ki a szeméből. Pizsamában mennek le a garázsba, hogy meglátogassák a beteget.

– Apa, hol van? – kérdezi ijedten a gyermek az üres papírágyra mutogatva.

– Úgy látszik, már jobban lett, és útra kelt.

– El sem köszönt tőlünk?!

– Biztos dolga volt. Talán majd máskor visszajön megköszönni a gondoskodást. Gyere, készítsünk reggelit!

Kézenfogva sétálnak a konyhába. Az anya kíváncsian néz a férfire, hogy adjon valami jelzést, mi történt; az apa mosolyog, hogy minden rendben van. A gyermek még kicsi, elhisz mindent a szüleinek; nem jutna eszébe madártetemet keresni a kerti kukában.