Sárga-Prága

Fekete-fehér fotók,

prágai utcafront

elterülve a megsárgult lapokon,

közéjük dugom az orrom,

beszívom penészes illatát,

Prága örül, hogy ott vagyok.

A kötés elenged,

kihullanak a lapok,

a számok alapján

visszarendezem őket.

Egy hiányzik,

helyet foglalt egy padon,

mint a ráérő turista,

felveszem, felemelem,

cseh lány arcába vasalt ráncot

az ügyetlen olvasó.

Vigyázhattam volna jobban,

a szélétől ragasztós lett a kezem,

a nadrágomba törlöm,

végighúzom az oldalamon,

végig az oldalamon ragadok.

A papírlap saját helyére illeszt,

belecsuk a könyvbe,

és miközben búcsút int,

az első szellőre dobja magát.

Vers leszek, ha szabad.