Aszinkronitás

Két korsó sörrel érkezem,

a tiédet leteszem az asztalra,

az enyémet rögtön a számhoz emelem,

idegességemben hatalmasakat kortyolok,

még csak a felénél jársz,

amikor én már az üres korsóval játszom,

várom, mikor mehetek újabb körért,

mély levegőt veszek, mintha sóhajtanék,

valójában azt remélem,

hátha messziről is érzem az illatod,

az asztallapra könyöklöm,

amíg némán kortyolsz, ábrándozom,

moziba megyek veled, túrázni,

végigjárni a múzeumokat,

egy híd lábánál megcsókollak,

átírom facebookon a kapcsolatot,

rendszeresen várok rád az állomáson,

néha vacsorát készítek,

gyertyát gyújtok, bort töltök,

öltönyben megyek az estélyre,

próbálok neked elég jó lenni,

titkolom, hogy megbántottál,

próbálom átaludni a rossz időszakot,

egyre kevésbé értelmes,

amivel veszekedéskor védekezem,

az utolsó mondatomon

magam is elszörnyülködöm,

napokig bánkódom,

hogy bár ne mondtam volna,

várom, hogy visszahívj,

türelemesen várom,

átírom facebookon a kapcsolatot,

hetekig járok ki a Kőtarajra,

egyedül elmélkedem,

egyre ritkábban jutsz eszembe,

egyre inkább úgy érzem,

hogy ez így jobb mindkettőnknek,

néha azért elgondolkodom,

összesodor-e még minket valaha az élet,

te meg még a sörödet sem ittad meg.