San Francisco-i színes firkák szabad formában

1. Első

A szívem egy repülőgép,
ami épp leszállni készül
San Francisco felett.

Késő este van,
nyújtogatja a futóműveit,
mint végtagjait egy ébredező oroszlán.

 

A földet figyelve gyönyörködik,
a fekete textúrán
csoportokba tömörülnek a fénypontok.

Erőlteti a szemeit,
hátha meg tudja mondani,
mi lehet a forrásuk.

 

A belvárost köd vagy szmog takarja,
apró pamacsokként ragadt
az utcalámpák közé.

A szívem egy repülőgép,
ami éppen landolni készül San Franciscoba.

Már csak méterekre siklik
a Market street felett.

 

2. Második

Képzeletben áttipegek
a Golden Gate híd fémkábelein,
mint egy kecses,
száztíz kilós kötéltáncos.

Hol belemerülök a ködbe,
ami ellepi a hídpályát,
a várost és az öblöt,

hol felbukkanok a pillérek tetején,
és hagyom, hogy átfújja ruhámat a szél.

Hátha enyhül a marijuana szag,
amit fényes nappal szedtem össze
a Haight street-et járva.

 

3. Harmadik

A régi villamos végállomásán vagyok,
F Castro – F a vonal, Castro a körzet –,
a tömeg bezárva egy apró fémkasztniban,
szabad az út, szabad a vers.

 

Szabad az út, szabad a csók,
fiúk sétálnak kézenfogva,

szemben a Walgreensben az eladó
egy gondozott hajú, ápolt lány,
apró jelek sugallják, hogy mimikri.

A színház műsorán Óz,
a csodák csodája.

Összeütöm a csizmáim,
mindenütt jó, de a legjobb otthon
a munkás otthon.

 

Haight street:

Az út közepén betépve táncol
egy rongyokba öltözött madárijesztő,
a sofőrnek nagy ívben kell kikerülnie,
ha elüti, ő is megüti a bokáját.

 

Fisherman's Wharf:

Egy bádogembernek öltözött
utcai színész táncol
az érmék koccanásának ritmusára.

 

Reptér:

Egy repülőgép nyújtogatja a futóműveit,
mint végtagjait egy ébredező oroszlán.

 

Belváros:

A szökőkút mellett
patak folyik egy hajléktalanból.
Dorothy, ne kövesd a sárga utat!

 

4. Negyedik

A Japán Teakertben vagyok,
ami igazán akkor szép,
ha kedvesedet fotózod a virágok előtt.

 

Egyedül ücsörgök egy padon,
szomorkásan,
pedig úgy vártam, hogy egyedül legyek.

Lassan hordtalak ki magamból,
mint terhes anyuka a gyermekét.

 

Keverednek a jó és rossz gondolatok rólad,
és egy érzés,
ami se korábban, se később nincs jelen,

manifesztálódik az arcomon
egy kontrollálatlan izomrándulásban,

és egy korosodó hölgy,
aki családját fotózza a bejárati boltív előtt,
egy véletlen fényképen hazaviszi.

 

5. Utolsó

Ahogy ott állsz előtte,
és figyeled az ablakon keresztül a dolgozókat,
mintha egy negyven emeletes hangyafarmot látnál,
minden olyan szép, és rendezett,

de idebent beszűkülnek a folyosók,
mint a hajszálerek az agyban,
és a szürke falak állománya között
visszhangzik a gondolat,

hogy már elfelejtettél,
pedig még itt vagyok.

 

Ami fogva tart, hogy nincs, hol jobb,
az ég-bolt polcán árválkodik
ez a vákuum-csomagolt bolygó,
lejárt a szavatosság.

 

Dörömböl a város, rázza a kilincset,
be akar törni, be akar törni engem.

Az ajtó egy vasból készült angyal,
védőszárnyait kulcs(csont)ra zárom,
és a hátára dőlve hallgatom
a rozsdás ritmusban ragadt szívzörejt.