Vers önmagáról
Mikor megszülettem,
apám odaadott a nőnek,
aki megtermékenyítette,
de az nem fogadott be.
Azóta rám se tud nézni
az emlékek miatt,
amiket ő szőtt belém.
A fecnit, amin állok,
begyűrte egy könyv lapjai közé,
és eldugta egy sötét polc mélyére.
Igazából a fejében lakom.
Kívülről el tudna mondani,
ha merné.
(2015. 07. 01.)
Szabadversek
San Francisco-i színes firkák szabad formában
Alkotásaim
Sütimentes oldal
A látogatás folytatásával Ön elfogadja, hogy az oldal nem használ sütiket.
Ha ellenállhatatlan vágyat érez a sütikre, ezt az oldalt ajánlom:
Orteil's Cookie Clicker
Számomra fontos az ön adatainak biztonsága
Ezért kérem, ne ossza meg velem!
Szerzői jogok
Az oldalon minden a saját munkám, kivéve egy-két fotót, ahol a készítője meg van jelölve.
Copyright © 1983-2024 Csengődi Péter | Minden jog fenntartva.
Virtuális oldalam virtuális oldala a Facebook virtuális közösségében >>>